Lelkünk ellensége a sötétség ura, aki követőit is megvakítja, hogy ne lássák „a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása.” (2Kor 4:4). Isten ellenben „a népek világosságává” teszi az Ő igéjét. A Sátán ködösít, elaltat, megvakít, Isten pedig felébreszt és megvilágosít. A megvilágosodás maga a megtérés, amit Isten az igehirdetés által valósít meg. Az erő nem az igehirdetőben van, hanem az Igében, amelyet a Szentlélek alkalmaz. (Róm 10:17) A megtérés az a csoda, amikor a Szentlélek világosságot teremt a bűnös ember szívében, az pedig mindinkább meggyőződik bűnösségéről és Isten szeretetéről. Erőről erőre jut az Úrban, és egyre szilárdabbá válik a Jézusba vetett hitében. Az evangélium hirdetése tehát egy megvilágosító feladat, ami nem az emberek simogatását, helybenhagyását vagy dédelgetését jelenti, hanem Krisztus bemutatását. Azért van erre szükség, mert a Sátán homályosító munkáját Isten ezzel győzi le: ez által megnyilatkoztatja az elméjüket, hogy értsék az írásokat (Lk 24:45).
Ha ez megtörtént, meglehet ellenséged lesz a saját házanépe! Jézus kihívott ebből a világból, és ezért gyűlöl minket a világ. De „ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!” (7. v.) „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5:29).