Igehely: Róm 6:1–11 Kulcsige: Róm 6:4 „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.”
A megigazulás szót a jog világában használták, és azt értették alatta, hogy a bűnös felmentést nyert a vád alól, ennélfogva a helyzete jogilag tisztának van nyilvánítva, törvényesen szabad ember. A kérdés most már az, hogy mit kezd a kapott szabadsággal, vagyis új életével?
Kegyelemből a Krisztusba vetett hit által a bűnös ember megigazulást nyert. Erről beszél az apostol az előző fejezetben (Róm 5). Ez passzív megigazulás (ezt a kifejezést Luther használta), mert nem saját, hanem átruházott, és tulajdonított igazság. A Krisztus igazságáról beszélünk tehát, ami a hívőnek lett tulajdonítva, és számlájára átírva. Ebben a fejezetben Pál a megigazulás eredményéről beszél, vagyis, hogy mit hoz ez magával, mire jogosítja fel, és milyen képességekkel ruházza fel a hit által megigazult bűnös embert? Lényegében két szellemi igazságról beszél itt az apostol. (a.) A Krisztusban megigazult hívő meghalt a bűnnek (2., 7., 8., 11. v.), miképpen élhetne akkor még benne, és hogyan lehetne ismét a szolgája? (b.) A megigazult hívő új életben jár, más szóval: Istennek él (4., 8., 11. v.).
A jog világának bonyolult rendszeréből a valós élet mezejére lépünk most. A lényeges, de mégis elméleti igazságok birtokosaiként, az apostol arra kér most, hogy ültessük át azokat gyakorlatba.
Amikor hitünket a vízkeresztséggel megpecsételtük, szellemi értelemben és szellemi módon Krisztussal egyesültünk. Vele együtt meghaltunk a bűnnek, és Vele együtt új életre keltünk. Ezt jelenti keresztyénnek lenni. Az Isten kegyelme tehát, nem csak a bűn átkától és hatalma alól mentett meg egykor, szabadságunkat biztosítva, hanem azóta is és folyamatosan felruház erővel, és képessé tesz rá, hogy nemet mondjunk a bűn csábítására és igent Krisztus követésére.
Drága keresztyén testvérem, az Úr Jézus megszabadított téged is a bűn hatalmából. A bűnnek, mint uralkodói erőnek megtört a hatalma fölötted. Jogod van és szellemi erőt is kapsz hozza, hogy megvesd és elfordulj a bűntől. Nem kell vétkezned. Ha mégis megtörténne, tudd, hogy szabad az út az Atyához, s megvallhatod töredelemmel bármely vétkedet. Az Atya pedig megbocsát, mert bővelkedik a kegyelemben. Tudd ezt, és tartsd magad ehhez!