Igehely: 1Móz 39:4–20 Kulcsige: 1Móz 39:10 „Bár az asszony nap mint nap ezt mondogatta Józsefnek, ő mégsem engedett neki, és nem feküdt mellé, hogy vele legyen.”
A 39. fejezetnek van egy kulcs állítása, ami négyszer is elhangzik, kétszer a rész elején (2. és 3. v.), és kétszer a végén (21. és 23. v.). A történet írójának eltökélt szándéka ugyanis, hogy a mindenkori olvasó tisztában legyen ezzel, és ezen keresztül értelmezze a történteket. A kulcsmondat ez: az Úr Józseffel volt. Isten tud mindarról, ami bennünket körbevesz és velünk történik. Semmi sem történhet az Ő tudtán kívül. Ó, milyen megnyugtató igazság ez. Viszont az Úr jelenlétének tudata és megtapasztalása nem jelenti feltétlenül azt, hogy nem érhetnek minket – Józsefhez hasonlóan – kísértések és próbák. Van amikor Isten a baj elől ment meg, máskor pedig a bajban fedez be. Melyiket élted át inkább az utóbbi időben, kedves olvasó?
József nem a baj kellős közepén fogott neki gyorsan imádkozni, s nem a börtönben kezdett el hirtelen fogadásokat tenni Istennek, hogy szabadítsa meg őt. József már otthon tizenévesen megismerte Isten közelségének valóságát, és eldöntötte, hogy Istené lesz az élete, amit szellemi tisztaságban fog megélni. József inkább szerette Istent, mintsem, hogy engedjen természetes, önző hajlamainak. Hitét pedig semmi sem tudta megsemmisíteni. Kérjük mi is, és éljünk úgy, hogy legyen velünk az Úr!