Igehely: Gal 2:20 Kulcsige: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
A szűk szövegkörnyezetet figyelembe véve megtudjuk, hogy a ma olvasott tanítás az ezt megelőző furcsa eset kapcsán született, amikor is Pálnak meg kellett Pétert feddenie, mert nem az evangélium igazsága szerint járt el (2:11–14). Elkülönülő és képmutatóskodó magatartásával Péter azt az üzenetet közvetítette, hogy a megismert evangéliumtól elfordul, és ismét a mózesi törvény cselekedetei alapján, saját erőfeszítésből akar megigazulni Isten előtt. Ez azonban teljességgel lehetetlen (Pál háromszor írja ezt le – 16.v.). Krisztus evangéliuma ugyanis azt hirdeti, hogy az ember üdvössége egyedül kegyelemből (ezért ajándék), csak a Krisztusba vetett hit által lehetséges. Vigyázzunk azonban, mert az evangélium azt is tartalmazza, hogy a drága kegyelem nem csak a megtérő bűnös vádiratát nullázta le, hanem olyan képességgel is felruházza, hogy már ne önmagának és bűnös hajlamainak, hanem Istennek éljen mindennap (19–20.v.).
Neked, kedves olvasó, van-e új életed? Ha még nincs, akkor ma van számodra a kegyelem napja. Ragadd meg! Ha viszont már van, akkor tündököljön magatartásodban Krisztusnak szépsége.