Igehely: Róm 6:12–23 Kulcsige: Róm 6:19 „Ahogyan tehát tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgálatába állítottátok, hogy törvénytelenekké legyenek, úgy most állítsátok tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy szentek legyenek.”
A „tehát” szó következtetésre utal. 11. vers: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, és éltek az Istennek Krisztus Jézusban.” Új identitást, életet nyertük Krisztusban. Már nem csak térben és időben vagyunk, hanem Krisztusban is, aki halálában megnyílt befogadásunkra.
Ahogyan Jézus legyőzte az ördög által felkínált bizonyítási módokat, úgy mi is ragaszkodjuk a Jézustól nyert önértelmezéshez. E hit alapon újulunk, tisztulunk, gyarapíthatjuk lelki fegyvereinket, lehetünk az apokalipszis előfutárai, Isten fiaiként megjelenők. A kísértővel szemben ellenállás, a bűnöktől óvakodás, tisztulás mutatja megigazult voltunkat. Egy ének így fogalmazta: „Én már Jézusban élek, megváltott engem, szabad vagyok / Öröm és béke tölti be szívem, ujjongva áldom minden nap.”
Jelenleg múlandó testben élünk. Ez a testi élet bukott rendszer lett a bűnesetben és Golgotán. Dávid bűnében megfeddve kéri: „Engedd, hogy …megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél.” (Zsolt 50:10) De ki törte össze az ő tagjait? Ő maga, amikor engedett a parázna vágynak, és a férjet megölette. Ezzel saját erkölcsi jóhírét adta ki a gonosznak szidalmazásra, Istent nevét káromolásra, akinek addig szíve szerint élt.
Az új élethez Krisztusban új tagokat kaptunk. Ne adjuk át a bűnnek, mert: a megtisztult erkölcsről, igékről, istentiszteletünkről, Istenre mutatásunkról, vezetettségünkről, megvizsgálási hatalmunkról, végül a mennyei koronánkról van szó. Ezek jelzik, hogy Isten celebjei vagyunk, akik kapott kegyelemmel, értékekkel Istent képviseljük e világban. Ezek őrzésével lesznek testi megnyilatkozásink kedvesek Isten és emberek előtt.
A Krisztusban nyert üdvtudaton nem vehet erőt a bűn. Aki Istentől született … az vigyáz magára.
Hirdessük erőteljesen a megigazult élet újdonságát, erőforrásait, táplálékát, jutalmát!
Hasonlítsuk személyiségünket egy városhoz! Polgármestere a megújult értelem. Fuvarosa a Krisztust ismerni vágyó kíváncsiság. Raktára a megtisztult emlékezet. Sajtója az istenfélő száj. Pénztárosa a jószívűség. Sportpályája a missziós szolgálat. Kutjai az evangélium. Kórháza a gyülekezet. Iskolája a hívők közössége. Világítása és védelme az Úr, aki a nap és pajzs. (Zsolt 84:12) Aki ilyen városban él, az már vitatkozik saját nagysága felett.