Igehely: Mk 12:28–34 Kulcsige: Mk 12:31 „A második ez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat!» Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.”
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből… Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a lényeg, e két parancsolattól függ a törvény és a próféták (Mt 22:40). Hogy lehet így szeretni? Jézus példájára nézzünk!
Neki mindennél fontosabb volt az Atyával való szoros kapcsolat – áldozatot is hozott érte. Az engedelmesség éltette. Az Atya dicsőségét kereste. Azonosult az Ő vágyaival, céljaival, odaszánta magát a megvalósításukra. Ez viszont nem tette szeretetlenné és hideggé az emberek felé. Szerette őket, mint önmagát: az életét adta értük. Megkereste a bűnöst, szeretettel figyelmeztetett, de irgalmas volt, nem elítélni jött, hanem menteni.Fontos mindkét parancs és a sorrend is: Aki csak Istent szereti, elhanyagolhatja a családját, kötelességeit. Szereti Istent, de nem gondoskodik a rábízottakról (1Tim 5:8!). Aki a felebaráti szeretetet teszi első helyre, az talán a családját választja inkább; ha döntéshelyzetbe kerül, nem meri rossznak mondani a rosszat. Jézus telve volt kegyelemmel, de igazsággal is.
Ma hogyan tudom úgy kifejezni az igazságot, hogy Krisztus szeretete és irgalma tükröződjék abban, és megtérésre segítse azt, akit intek?