Igehely: Mk 14:32-42 Kulcsige: Mk 14:37 „Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: «Simon, alszol? Nem tudtál egy órát sem virrasztani?»”
A Gecsemáné kertje az Olajfák hegyének lábánál terült el, ahol Jézus gyakran találkozott tanítványaival. Ez a Jézussal és az övéivel való közösség szeretetére bátorít bennünket. Ez alkalommal nem viszi magával minden tanítványát, de élete legnehezebb döntése közben mégsem akar teljesen egyedül maradni. Ne cipeljük egyedül azokat a lelki gyötrelmeket, amelyek szíveinkre nehezednek, a megosztott teher ugyanis fél teher!
Jézus személyes imádsága is fontos üzenetet tartalmaz számunkra: vannak küzdelmek, amelyeket egyedül kell megharcolnunk, még akkor is, ha vannak olyanok, akik érettünk, velünk könyörögnek.
Olykor nehéz harcba kerül megmaradni a vigyázás és az imádkozás talaján, amelyek szorosan összetartoznak. Különösen akkor, ha nem mi vagyunk nehéz helyzetben. Pedig Jézus lelkének gyötrelmeit mi okoztuk. Tusakodása bátorít bennünket a másokért való közbenjárásra is. Legyünk kitartóak az imádkozásban és éberek, hogy ne essünk kísértésbe, ahonnan már csak egy lépésre van a bűnbeesés, ami kiteljesedve szellemi halált eredményez. Figyelmeztetés ez ma reggel az én számomra is.
Mennyire szereted a közösséget, ahova tartozol? Igényled-e mások segítségét harcaid közepette? Milyen az imaéleted?