A remény egy bizalomteljes pozitív várakozást jelent. A hittel és szeretettel együtt életünk elengedhetetlen része (1Kor 13:13). A még nem látott dolgokról való meggyőződés, amit kitartással várunk (Róm 8:24–25). Egyszerűen megfogalmazva: valami jónak a várása. Ezzel kapcsolatban van két nagyon fontos kérdés, amire jó, ha elsősorban saját magunknak tudunk válaszolni. Mi a mi reménységünk alapja és tárgya? Miben és minek alapján reménykedünk?
Reménységünk tárgya az örök élet. Alapja pedig a kereszten bűneinkért meghalt és megigazulásunkért feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitünk (1Thessz 4:14). A halál a bűn következménye, de Isten ajándéka (szeretetének megnyilvánulása) az örök élet (Róm 6:23). A hívő ember számára tehát maga a halál sem tragédia, mert túllát a láthatókon, és hisz a feltámadásban (Fil 1:20–21).
Ez a mi reménységünk alapja, amit semmi meg nem ingat, és senki nem vehet el tőlünk. Ez nem szégyenít meg soha, mert ezzel együtt Isten szeretete is kitöltetett a szívünkbe (Róm 5:5). Ez a reménység jellemezze a mindennapi életünket a Szentlélek által (Róm 15:13)!