Søren Kierkegaard dán gondolkodó egyik híres példázata egy ékszerüzletről szól, ahová egy éjjel tolvajok törtek be, de nem loptak el semmit. Ehelyett kicserélték az összes ékszer árcéduláját: a drága ékszerekhez alacsony árakat tettek, míg az olcsókhoz magasakat. Másnap senki sem vette észre a cserét, és az emberek rosszul becsülték fel a dísztárgyak valódi értékét.
Lelkünk ellensége, a Sátán, nagy keverő-kavaró. Nem a testünkön lévő agyarnyomokkal irányít minket, hanem a szívünkben lévő hazugságokkal. Rávesz bennünket, hogy azért fizessünk az amúgy is Istentől kapott idővel, erővel, képességgel, aminek nincs értéke: csillog ugyan, de csak hamis érték. Szomorú ilyen megtévesztett életet élni úgy, hogy csak a végén derül ki: amiért életemmel fizettem, az értéktelen kacat.
Isten hív bennünket még ma – a mai teendőnkre, prioritásainkra tekintettel –, hogy ne legyünk ilyen lelki–testi kárvallottak. Ehhez a tőle jövő kegyelmet kell elfogadnunk, amelyet csakis ajándékként vehetünk át, nem fizetségért. A számunkra megfizethetetlen árat Jézus fizette ki vérében és áldozatában.