ÁHÍTAT – 2025. május 18., vasárnap

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Íme, a Győztes, a júdabeli Oroszlán!
Igehely: Jel 5:1–7 Kulcsige: Jel 5:5 „Ekkor az egyik vén így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.”
A mennyben János lát egy királyi trónt. A trónon ül Valaki, akit dicsőség, hódolat és tisztesség vesz körül. Kezében egy könyvtekercs, amely tele van írva, és le van pecsételve hét pecséttel. A 3. vers szerint senki sincs a teremtett világon, aki felnyithatná vagy elolvashatná azt. De vajon mi van a könyvbe írva? Titok? Mi ez a titok?
Pál az Ef 3:9-ben ír „ama titok” felől, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben. Ez az üdvtörténet kijelentése. Aki kinyitja és elolvassa, az véghez is kell vigye Isten üdvtervét. De nem méltó rá senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt. De van Valaki. – vigasztalja egy a vének közül Jánost. – Győzött a Júda törzséből való oroszlán. Van Valaki, aki alkalmas erre a feladatra, aki Istentől jött és emberré lett, Ő a Feltámadt Hős, a hatalmas Megváltó és Szabadító.
Az oroszlán a legerősebbnek tartott állat az állatvilágban. Ugyanígy Jézus erősebb, mint bármely más szellemi lény. Ő győzött a démonvilág felett. És itt jön be a képbe ez az óriási kontraszt, hogy míg egy a vének közül oroszlánról beszél, János egy bárányt lát a vének és a négy élőlény között: a megöletett Bárányt, aki magára vette a világ bűneit. Mint bárány, áldozat lett a mi bűneinkért. Kereszthalálával üdvösségünk szerzője lett. Meghalt, mint bárány, de győzött, mint oroszlán. Győzelem volt ott maradni a csúfolódások közepette a kereszten, annak ellenére, hogy lett volna hatalma leszállani, vagy akár angyalok seregeinek segítségét kérni. De a szeretete ott tartotta a kereszten (nem a szegek tartották ott).
Jézus volt az, aki elvehette a könyvet a királyi székben ülőnek kezéből. És ekkor elkezdődött a hódolat és imádat. A mennyei lények leborultak a Bárány előtt. Kezükben hárfák és aranycsészék, telve jóillatú füstölőszerrel, amik a szentek imádságai. Te ma mivel töltöd meg ezeket az aranycsészéket?
Az ÚR napján milyen szívvel készülsz az Ő házába? Van-e imádság, hódolat, imádat, tisztelet a szívedben? Kész a szíved imádkozni, énekelni és szolgálni?
Dimény Miklós
Imaóra: Imádkozzunk a népek vezetőiért, hogy Istent magasztalják és Róla énekeljenek! – Zsolt 138:4–5
Bibliaóra: Elhívatásod, hogy cselekedj az ígéret beteljesedéséért – Józs 1:1–18 (Józs 1:8)

Délutáni elmélkedés

Felhívás őszinte megtérésre
Igehely: Jóel 2:12–17 Kulcsige: Jóel 2:12–13 „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet!”
Térjetek meg! – parancsolja Isten népének a próféta által. Ezt hirdette Keresztelő János, erről beszélt Péter pünkösdkor, és Jézus is, amikor elkezdte a szolgálatát.
Miután a próféta leírta Isten ítéletének megnyilvánulásait a természeti csapásokon keresztül, valamint az ellenséges haderő által, a 17. versben felhangzik a felhívás az őszinte megtérésre. Ez egyesek megfogalmazása szerint egy 180 fokos fordulat. Az ember felismeri bűneit, megbánja, megvallja azokat, azután rendezi múltját, elhagyja bűneit, teljesen szakít régi életmódjával. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, nem igazi a megtérés. Az őszinte döntés nem csupán egy kézfelemelés vagy felállás – noha mégis nyilvánossá kell azt tenni –, nem csupán egy kis siránkozás, és nem egyenlő a „megtérők imájának” elmondásával.
Az Ószövetségben volt egy külső formája is a bűnbánatnak: megszaggatták ruháikat. Isten felhívja népe figyelmét, hogy nem külső formaságra van szükség, Ő nem arra vár, hanem igazi, szívből jövő életváltozásra: szíveteket szaggassátok meg! A megtérésnek teljes szívvel kell történnie. Isten teljes szívünkre, teljes életünkre igényt tart. Nem elégszik meg kevesebbel. Ő féltékenyen szerető Isten. Izráel népének az volt a bűne, hogy szolgáltak, áldoztak az Úrnak is, az ünnepeit megtartották, de mindeközben szolgáltak a Baálnak és más bálványisteneknek is.
Kinek kell megtérni? – Mindenkinek. Össze kell gyűjteni a népet, egybehívni a véneket (vezetőket), el kell hozni még a gyermekeket is. „Jöjjön ki a menyasszony és a vőlegény” – vagyis fel kell hagyni a vigassággal. Most böjtölésre, sírásra, kesergésre van szükség. Sírjanak a papok és az Úr szolgái, imádkozzanak bűnbánattal és közbenjárással a népért.
Térjetek meg! – Ha még mindig a bűn útján jársz, az Úr vár rád, hogy térj meg hozzá. Ha elfordultál tőle, Ő várja, hogy visszatérj. Isten kegyelmes és irgalmas, türelme hosszú, de nem végtelen. A bűneihez, saját útjaihoz ragaszkodó ember Isten ítélete alatt marad. „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.”
Dimény Miklós