Igehely: ApCsel 5:1–11 Kulcsige: ApCsel 5:9 „Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged.”
A hívő ember lelkiismerete egy Istentől belénk teremtett belső vészcsengő, amely mindig megszólal, amikor bűnt követünk el. A lelkiismeretet lehet folyamatosan éberen tartani az ige és az igazságban való gyönyörködés által.
Anániás és Szafira csodálatos események részesei voltak a gyülekezetben, megtapasztalták Isten kegyelmének a kiáradását, és látták, hogy a hívők milyen nagylelkű módon álltak a szükségek betöltéséhez. Ők is részesei akartak lenni ennek, de a szívük nem volt még erre kész. Nem értették meg a Krisztusban való szabadságot, hogy Isten gyülekezetében semmi sem kötelező, hogy nincsenek szintek, amelyeket el kell érni a megbecsülésért. Megegyeztek abban, hogy úgy tesznek, mintha ők is teljes nagylelkűséggel adakoznának. Nem élték át az adás felszabadult örömét, sőt, helyette a titkolt bűn terhét hordozták. Amikor Péter rákérdezett a dologra, akkor érthették meg, hogy a bűnnel együtt a Sátán is megszállta a szívüket, ebben maradni pedig életveszélyes. Eszükbe sem jutott, hogy miért kérdezi ezt Péter tőlük, pedig ez lett volna számukra a mentőöv: bűnüket megvallhatták volna.
Néhány éve hallottam egy prédikációt: A bűnvallás öröme címmel. Átélted már ezt a fajta örömöt is?