Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?
Amikor a valódi békét, a shalomot vizsgáljuk, azt a teljességet látjuk, ami Krisztus által a miénk: a megbékélést Istennel, a megváltást. Ebből a teljességből kellene élnünk életünket. Jézus ezt hirdeti: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek … annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is” (Mt 5:38–39). Pál apostol is ezt mondja: „amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm 12:18), ami azt jelenti, hogy „ne álljatok bosszút önmagatokért, hanem adjatok helyet az ő haragjának” (12:19).
Az igazi béke nemcsak az, hogy nem haragszunk másokra, hanem az is, hogy önmagunkat áldozzuk fel másokért. Életünket adjuk, mint Krisztus, és hagyjuk, hogy az Atya legyen a védelmünk. (De kövessük legalább Abigail példáját!)