A Szentlélek egyesítette, erősítette és növelte az első gyülekezetet (ApCsel 2:42–47; 4:32–37; 9:31). Arra vágyunk, hogy ugyanez valósuljon meg napjainkban is. Hogyan érhetjük el ugyanezt az eredményt, mint az első gyülekezet?
Saul és Barnabás története betekintést nyújt a közösség életébe. Teljesen érthető, hogy aggódtak Saul miatt, nem akarták, hogy csatlakozzon hozzájuk. Tudták, hogy korábban bosszút lihegett a keresztyének ellen, testvéreik közül néhányan miatta haltak meg. Barnabás mégis a védelmére kel. Nem Saul korábbi cselekedeteit akarja igazolni, sem a hatalmát vagy pozícióját biztosítani. Egyedül a Szentlélek átalakító munkájára hivatkozott Saul életében: „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8:16). Barnabás megértette és igazolta a gyülekezet előtt is, hogy Saul most már testvére az Úrban. Létrejött az igazi egység, amit a Lélek teremt meg a hívők szívében.
Milyen gyakran hiányzik a békesség a közösségeinkben, mert egymásra másokként, kívülállókként vagy különbözőkként tekintünk! Ha Krisztus békessége lakik bennünk, a Lélek kimunkálja az igazi shalomot, egységet a testvérek között is.