Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”
A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.
Az Isten iránti hűség próbája lehet az, ha mások ítélkeznek felettünk vagy minősítik a munkánkat. Erre senkinek nincs felhatalmazása, mondja Pál. Nem is törődik ezekkel, és ez olykor az ítélkezőket bosszantja.
Lesz egy nap, amikor a sötétség titkai nyilvánosságra kerülnek. A te dolgod az, hogy légy hűséges. De miben? Először is a hitben. Pál figyelmezteti Timóteust, hogy ezt tartsa meg, mert némelyek a hit dolgában hajótörést szenvedtek.
Aztán a szolgálatban. Amikor a szolgálat sokrétű, fárasztó és negatív kritikával társul, hajlamosak vagyunk feladni. Megfáradnak a legkülönbek is. Te mit teszel? Kiben bízol? Honnan merítesz erőt? Istenben bízz, és légy hűséges!