A szelíd ember keményen harcol. Tudja, hogy a testben való lét minden pillanata az elbukás lehetőségét rejti, ezért arra törekszik, hogy ne test szerint éljen, és ne testi módon hadakozzon. A bűn először a gondolatokban keres fészket, majd onnan kiindulva uralja le az érzelemvilágot, a test tagjait. Ezért a hívő ember elsősorban a saját gondolataival vívja meg a harcot, azokat igyekszik foglyul ejteni a Krisztus iránti engedelmességre. Nem kicsi küzdelem ez! Aki ily módon küzd és diadalmaskodik, lesz képessé arra, hogy másokban is megítélje és rombolja az okoskodást, engedetlenséget, mindenféle ördögi erődítményt és magaslatot. Fegyverei végső soron nem a saját kezében, hanem Isten kezében vannak (4.v.), ezért erősek, hatékonyak. Ezek a fegyverek: az ige, az igének alárendelt és engedelmes lelkület – ez pedig csakis szelíd lehet!
Ha Krisztus szelíd és gyöngéd, tanítványai sem lehetnek durvák vagy erőszakosak. Úgy erélyesek, és úgy tudnak merészen fellépni, hogy a krisztusi lelkület nem szenved bennük csorbát. Taníts, Urunk, ilyen hadakozásra!