Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”
Hajlamosak vagyunk elveszíteni türelmünket (ami a Lélek gyümölcse a szelídséggel együtt!), és „hitvédelem”, „mentő szeretet” címén ostoba, éretlen vitatkozásokba keveredni. Ha ellenkezéseket tapasztalunk az újjá nem született emberek részéről, és néha a gyülekezet tagjai között is, erőt vehet rajtunk a gorombaság, a taszítóan nyers „kiállás az igazság mellett”. Pedig az ige azt parancsolja, hogy „az Úr szolgája… legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes”! Szükséges, hogy törekedjünk tiszta szívből segítségül hívni az Urat (22.v.), és szorosan együtt munkálkodni azokkal, akik ezt ugyanígy gondolják és gyakorolják. Az Úr segítsége nélkül ugyanis csak ellenséget látunk a másik emberben, aki folyton akadékoskodik, kárt tesz. De ha engedelmeskedünk az Úr megalázkodásra késztető szavának, képesek vagyunk még nevelni is az ellenszegülőket. Úgy látjuk őket, amint valójában vannak: az ördög foglyaiként, akik az igazság ismeretétől távol képtelenek felocsúdni. Az ilyen, Krisztus szemével való látás megtart a szelídségben, a türelemben. Erre van szükségünk!