Mi, akik hittünk Jézus Krisztusban, átmentünk a megtérésen és újjászületésen, ezáltal Isten családjába születtünk bele, gyermekei lettünk mennyei Atyánknak. Az Ő akarata tett minket ezzé, hovatartozásunkat Ő határozta meg.
Igaz, hogy engem sokan régimódi gondolkodású embernek tartanak, de nekem idegen maradt az, hogy egy hívő vő X bácsinak szólítja az apósát, vagy Pistának, Jancsinak, de nem apunak, ugyanígy a meny is. Itt is azt látom, hogy a világ bejött közénk, az hatott ebben is ránk, nem mi a világra. A családi kép elromlott, lezüllött, és mi elfogadjuk, mert mit tehetnénk? – mentegetőzünk.
Könyörögjünk azért, drága testvéreim, hogy mi, akik Isten családjához tartozunk, igazíthassuk családi életünket a Bibliához, ne a világban romboló szokásokhoz! Krisztus bennünket megbékéltetett az Atyával, lerontott minden válaszfalat az Ő testében, hadd rombolja le családjainkban is az elidegenedést, az apátlan-anyátlan életmódot, a nemzedékek közti bajokat és különbségeket, megnemértéseket, önmagunk túlértékelését, azt, hogy „én jobban tudom”!
Tanuljuk Jézustól az alázatot és szelídséget, a szeretetet és hűséget, egymás értékelését, egymás tiszteletét. Legyen ez mai imatémánk!