Igehely: Róm 2:11–16 Kulcsige: Róm 2:15–16 „Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek titkait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.”
Pál zsidóknak írja ezt a levelet. Az akkori zsidó gondolkodás szerint vérlázító volt, amit itt Pál elmond: a pogányok a természetes eszük szerint, vagyis a törvény betűjének az ismerete nélkül megtartják a törvényt; sőt, nekik a szívükbe van beírva az Isten törvénye. Ez a szellemi igazság egy zsidó számára nem volt elfogadható.
Ugyancsak figyelemre méltó, ahogyan Pál arra emlékeztet, hogy Isten megítéli az emberek rejtett gondolatait. Rejtett gondolatokról beszél, holott a megelőző versekben a törvény cselekvéséről van szó. Isten nemcsak azt látja, amit teszünk, hanem a mögötte lévő gondolatot, motivációt is. A Bibliában több más helyen is olvasunk arról, hogy Isten nem csupán a cselekedeteket, de elsősorban a szívet nézi.
Az akkori zsidóság számára az Isten törvényének megtartása kiüresedett szokásrendszerré vált. Vajon hány olyan keresztyén van ma a gyülekezeteinkben, akik számára a Krisztusban kapott új élet csupán kiüresedett vallási szokások és szertartásszerű cselekmények összességévé zsugorodott?
Vizsgáljuk meg az életünket, és kérjünk Istentől olyan szívet, ami nem számításból, képmutatásból, hanem őszintén, előtte kedves módon kívánja megélni a Krisztusban nyert új életet!