Igehely: ApCsel 13:23–41 Kulcsige: ApCsel 13:41 „Lássátok meg, ti gúnyolódók, ámuljatok, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek.”
Pál a zsinagógában beszél arról, hogy Jézus a Krisztus, akit Isten küldött. Érvelésében nem próbálja finomítani a jeruzsálemi vezetők és a zsidó nép felelősségét. Rámutat, hogy Jézus pontosan az az eljövendő Messiás, akiről minden szombaton olvastak ugyan, de amikor az idő teljességében, személyesen megjelent, akkor pont azok, akik róla tanították a népet, Őt magát nem ismerték fel.
Nehéz felfognunk, hogy Isten szuverenitása és a mi felelősségünk hogyan viszonyul egymáshoz. Pál szavai azonban – nem ismerték fel őt, és így betöltötték a próféták szavait – az emberre róják a felelősséget (27.v.). Isten előre megmondta, hogy a Megváltót el fogja utasítani a nép, akit megváltani jött. De az emberi értetlenség, hitetlenség, sőt ellenségeskedés közepette mégis tökéletesen kibontakozott az Ő megváltó terve.
Bizalommal tölthet el bennünket az, hogy Isten tervét semmi nem húzhatja át. Amit megfogadott Dávidnak, azt maradéktalanul beteljesítette. Isten jövőbeli terveit sem húzhatja semmi át; ha a világ össze is omlana körülöttünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy az Ő akarata életünkre és világunkra nézve tökéletesen megvalósul.