Igehely: Mt 20:25–28 Kulcsige: Mt 20: 28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Jézus most is tanítja követőit: amíg a világban hatalmaskodás, zsarnokoskodás van, addig Ő szolgaságról, rabszolgaságról beszél.
„Aki első akar lenni.” Gyerekkoromban a szüleim néha felvállaltak kapálást, paprikaszedést, és kivonult a család: szülők, gyerekek egyaránt. Jó lecke volt ez mindannyiunknak. Mint legkisebb, folyamatosan lemaradtam – volna –, ha a legelsők nem segítettek volna ki. Nemcsak tanácsoltak, vagy esetleg kergettek, hajtottak – csináld már gyorsabban, rendesebben –, hanem szép csendben besegítettek. Így ott lehettem a közelükben, elleshettem, hogyan csinálják; és megtanulhattam, milyen az, ha valaki első, és mellette ott vannak a kicsik. Ma is felnézek rájuk ezért.
Nem az számít, hogy első vagy, vagy utolsó, hanem hogy mennyire érzed azt, hogy segíthetnél a lemaradónak, kullogónak. Odafigyelni, megérteni, tenni érte. Gyülekezetünk olyan, mint egy lelki család? Vetélkedés van, előnyök és fölények keresése? Vagy egyszerűen csak annyi, hogy könnyítő, építő szándékkal, akár csendben, akár hangosan ott vagyunk a helyünkön, nem előnyökre pályázva, és tesszük a jót (Zsid 10:24, 2Tim 3:17).