Ízlelgetem a szavakat: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál!” Milyen idegen ez ma! Mindenütt a versenyszellem uralkodik. Számunkra Pál apostol példája a minta, aki mindent kárnak és szemétnek ítélt Krisztusért (ApCsel 22:3), és lett a legkisebb (1Kor 15:9). Szükségünk van megújulásra, tévedéseink rendezésére.
A részben háromszor olvassuk, hogy ugyanazt akarjuk, ugyanaz a szeretet legyen bennünk, ugyanarra törekedjünk, de azt nem, hogy ugyanúgy. Nem vagyunk egyformák, nem is tudunk mindent egyformán tenni, de az irány, a cél ugyanaz. Meg kell értenünk, hogy a másik másféle látása nem ellenem irányul. Másképp lát, de nem rosszul. Érdemes meghallgatni az érveket, átgondolni a terveket.
Fiatal egyetemisták, leendő építészmérnökök megkértek minket, hogy nagy udvarunkban építhessenek egy górészínpadot, ami a tájunk egyik jellegzetessége. Miután jóváhagytuk, útra mentünk. Mire visszaértünk, egy torony várt bennünket, ami a mai napig befejezetlen. Jókat vitatkozva, nagy lelkesedéssel építették, hogy majd egyszer befejezik…
Sok ilyen befejezetlen, torz építmény van sokszor a lelkünkben is, ha nem ugyanazt akarjuk. Kérjük Urunkat, hogy mi magunk legyünk formálhatók!