Ha ugyanaz a lélek, lelkület lett volna Dávidban, mint a benjámini Simeiben, akkor valószínű, hagyta volna szolgáját, Abisajt, hogy végezzen vele a gyalázkodásért. De őt nem a bosszú vezérelte, hanem az Úr Lelke. Jézus feltámadása után megjelent tanítványainak, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán rájuk lehelt, azt mondva: „Vegyetek Szentlelket!”, de megismételte, hogy „Békesség nektek!” Nem lehet békességünk, ha belül még a régi uralkodik, ha a bűnök minduntalan erőt vesznek rajtunk, ha előtör a bosszú, az irigység, a hamisság.
Jézus meghalt a bűneinkért, és Isten tisztának lát minket az ő vére érdeméért. De győzedelmes, teljes életet csak a Szentlélek ereje által vagyunk képesek élni, amikor megváltozik a gondolkodásunk, és nem fog befolyásolni az sem, ha gonoszsággal vádolnak. Dávid az Úr hangját meghallotta még egy káromkodó emberben is, mert az ő szíve erre volt ráhangolva. Egy indián pénzt dobott a földre és a csörrenésére mindenki odafigyelt, mert a ma embere teljesen a pénzre van hangolva.
Legyünk összhangban Isten Lelkével, és akkor betelünk az Ő békességével.