Szíve mélyén, az Édenkertben Istennel megszakadt szeretetkapcsolatra vágyik az ember. Ez a kapcsolat állt helyre Isten és az ember között Krisztusban. Gyermekeként kezeli minden megváltott, neki engedelmes követőjét.
Szüleink javunkat akarták és akarják. Emlékszem a kellemetlen, de hasznos apai fenyítékre, amikor jellemhibáimat akarta kiigazítani édesapám. Egyik alkalommal, öt-hatéves koromban a szomszéd nénit csúfoltam ki. Következett a szeretetteljes, de határozott beszélgetés, majd a fenyíték. Életre szóló lecke volt ez arról, hogy tiszteljem az időseket, az isteni rendet. Társadalmunkban, iskoláinkban is látszik az isteni (adott esetben a szülői, tanári) tekintély figyelmen kívül hagyásának sok káros következménye. Mit is mond az olvasott ige az isteni, bölcs fegyelmezésről? A levél szerzője arra bátorítja az első század zsidókból lett keresztyéneit, hogy ne csüggedjenek el a nemzettársaik, valamint a világi hatóságok részéről elszenvedett üldözések miatt. Emlékezteti őket a salamoni igére: „dorgálását meg ne utáld!” (Péld 3:11/b). Életünk eseményei, próbái nem a véletlen játéka. Urunk személyre szabott, nevelő szándéka áll mögötte. Különös kegyelem, mikor Atyánk egy-egy jól ismert igét aprópénzre vált, aranybetűkkel írja szívünk hústábláira, sokszor egy váratlan esemény nyomán.
Arra is biztatja az üldözött testvériséget: ne feledjék, a fegyelmezés a hozzá tartozásunk jele. Emberi mivoltunknak tetszene, ha Urunk elkényeztetett gyermekként bánna velünk, imáinkra azonnal válaszolna és megadná minden éretlen kérésünket. Akkor fattyak lennénk, nem fiak. Hogyan teremne meg bennünk az igazság békességes gyümölcse? Jellemünk krisztusivá válása többet ér minden pillanatnyi sikernél.
Arra is rámutat az író, hogy Isten nevelő munkájában együtt munkálkodik velünk. Szükséges a mi engedelmességünk is, hogy azzá váljunk, akinek Ő látni akar. Mondjuk az énekíróval: „Minden szerinted legyen, Uram!” (HH 519.) Hogyan tapasztaltuk meg életünkben Urunk formáló munkáját? Hogyan viszonyultunk fegyelmező szeretetéhez? Milyen gyümölcsét látjuk Isten ilyen fajta nevelésének?