Érzelmeink viharában sokszor hajlamosak vagyunk elbizonytalanodni: Vajon helyes-e, amit teszek? Természetes dolog megtapasztalni ezt a sok ingert? Dávid király megosztott gondolataiból kiderül, hogy ő is hasonló hullámokat tapasztalt. Míg egyik zsoltárban hálaadás, öröm és győzelmi dal van a király szívében, a következő zsoltárban már kétségbeesett segélykiáltás.

A kijelölt szakaszban segítségért való kiáltás és könyörgés van megfogalmazva. Kiderül, hogy élethelyzete azt eredményezte, hogy Dávid nagyon kifáradt, kiszáradt: „szívem elepedt” – mondja a zsoltárban. A királyt gyakran ellenséges csapatok vették körül, sokszor az életére törtek. Lehetséges, hogy ha nem is épp az életünk forog kockán, de mégis megtapasztalhatjuk, hogy olyan helyzetben vagyunk, amely nagyon tikkasztó. Olyan állapotba kerülünk, aminek a következtében úgy érzi az ember magát, hogy szinte kiszárad. Elsődleges vágyunk hasonló ahhoz, amit Dávid is megfogalmazott: „Vígy el engem innen!” Szívünk vágya, hogy kikerüljünk a nehéz helyzetből. Néha azt mondja az ember, hogy bárhol jobb lenne, csak innen kerüljünk ki. Dávid király kérése, hogy az Örökkévaló a magas sziklára, illetve az Ő sátrába helyezze el őt. Tulajdonképpen arra utal, hogy ebből a helyzetből az Isten jelenléte után vágyakozik.

Hadd jusson eszünkbe, hogy a nehéz viharokból mindig az Isten jelenléte után vágyakozzunk. Hisz Jézus a Kőszikla, akin állhatunk. Ha a kőszikla soha meg nem rendül, akkor a kősziklán levő bizalom is rendíthetetlen. Jézus főpapi imájában a következőt kérte az Atyától: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Az életben megtapasztalt nehézségek különlegessége, hogy tanulhatunk általuk. Elsősorban Istenhez fordulni, amikor jön a vihar. Nem mindig a vihar lecsendesedése a végső megoldás. Van, hogy a viharban tanulunk meg igazán kitartani, és hatékonyan az árral szemben úszni.