Igehely: Ézs 60:1-14; Kulcsige: Ézs 60:4 „Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák.”
Az Ige több helyen buzdít arra, hogy emeljük fel a fejünket, emeljük fel a tekintetünket. Teszi ezt azért, mert mi rendszerint – az új élet természetével ellentétes módon – fejünket lehorgasztva járunk, lefelé nézünk. És mit látunk? A vesztébe rohanó világot, betegségek hullámverését, gondok rögeit, töviseket, bogáncsokat. Néha, a szebb pillanatatokban, meg-megállunk egy-egy pocsolya előtt, és gyönyörködünk a visszatükröződő csillagokban. Pedig a valódi csillagok a magasságban vannak! Onnan, fentről jön a mi segítségünk, attól, aki az eget és a földet alkotta (Zsolt 120:1-2)! A kiválasztottság papi öntudatával kellene kiegyenesedni, és meglátni, hogy áldások felhői tornyosulnak, kincsekkel megrakott szerekek és élet-hajók közelednek, s csattogó galambszárnyakon jön a boldogabb jövő. Vajon nem csupán hiú ábránd mindez? Bizonnyal nem! Isten szava harsogja fennen: Krisztusban mindent nekünk adott! Őbenne örökösök vagyunk a fiúság jogán! Észrevetted-e, átvetted-e ma a körülötted lévő, számodra fenntartott áldásokat? Lehet, nem emelted fel kellőképpen a tekintetedet, a szívedet. Tedd most!