Isten prófétái felismerték, hogy Izráel számára nem elég egy új lehetőséget adni, gyökeres változásra van szüksége. A nép identitásának, lelkének kell átformálódnia, amit csak Isten Lelke tud elvégezni. Minden emberi törekvés az életünk megváltoztatására csak részleges megoldást jelent. Életünket Isten radikális „lelki műtétje” formálhatja át. Ennek a lelki átformálódásnak Isten a kezdeményezője. Izráel népe csak szégyent hozott az Úr nevére, Isten viszont önmagára nézve cselekszik, és könyörül népe helyzetén. Nem azt jelenti, hogy az embernek nem lett volna meg a feladata ebben a megújulásban. A prófétának például szólnia kellett Isten nevében, de az Úr volt az, aki elindította a változást, és véghez is vitte azt a lelki tisztulás által: „megtisztuljatok minden tisztátalanságtól” (25.v.). Nem lehet valaminek a megújulásáról beszélni, ha az továbbra is szennyes marad. Isten azt ígérte népének, hogy megbocsátja bűneiket, eltörli minden bálványimádásukat. Ő nem végez félmunkát. Nemcsak egy új kezdetet ad, hanem eltörli, megbocsátja a múltban elkövetett bűneiket is. Egy ilyen tiszta életbe tud új szívet és új lelket adni az Úr, és ez a lélek megtanít minket arra, hogyan kell élnünk. Ettől kezdve az ember számára nem csupán emberi parancsok sora a Krisztus szerinti élet, hanem belső késztetés. A Lélek az, aki megítéli cselekedeteink helyességét, elvezet bennünket az Isten akarata szerinti életre. Lehet, néha nehéznek érezzük a keresztény életet, szabályokat, korlátokat látunk benne. Jöjjünk ma Isten elé, és kérjük Lelkének szabadságát, amely természetünkké teszi az Istennek való engedelmességet. Hadd ébredjen fel a szívünkben a vágy arra, hogy Isten munkálkodjon bennünk, kérjük és várjuk az Ő Lelkének cselekvő hatalmát! Akarjuk megcselekedni, amit Ő kijelent, és ha mi vagyunk azok, akiknek tisztulásra, Lélekkel való beteljesedésre van szükségünk, tárjuk ki szívünket Isten előtt, és engedjük, hogy élettel és Lélekkel töltse azt meg.