ÁHÍTAT – 2022. február 1., kedd

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Ő átlát rajtunk
Igehely: Lk 7:31-35; Kulcsige: Lk 7:31 „Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?”
Ádám megteremtése óta nemzedékek váltják egymást. Emberek, akik megszülettek, majd meghaltak. Ebben az örökös váltakozásban van-e valami, ami hasonló minden nemzetségben? Nagyapáink szerint a mostani nemzedék össze sem hasonlítható az ő korukkal. Milyennek látod a ma emberét?

Jézus a korabeli férfiakat piacon ülő, egymásnak kiabáló gyermekekhez hasonlítja, akik makacskodnak, nem működnek együtt a többiekkel. Isten figyelmeztetéseire sem figyeltek, a kegyelmet is elutasították. Nem tudtak összhangban lenni Isten országával. Makacsságuk, önteltségük, vallási önigazságuk miatt nem fogadták el az isteni bölcsességet. De Jézus átlátott rajtuk. Átlátott az álszentségen: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal” (Mt 23:27).

Amikor engem figyel, Jézus nem a külső megjelenésemet ragadja meg, hanem belső emberemet, a szív elrejtett emberét. Magyarázkodásaimon átlát, kendőzésemet felfedi, bűneimet leleplezi. Átlát a cselekedeteimen, a szavaimon, a hozzáállásomon.

Te véleményezed a világot, amit nem látsz át. Ő rólad mond véleményt, mert átlát rajtad!

Molnár Ottó

Délutáni elmélkedés

Építs Isten ígéreteire!
Igehely: Neh 1:1-11; Kulcsige: Neh 1:10 „Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál hatalmaddal és erős kezeddel!”
Építkezni, de hogyan, miből? Jézus két embertípust mutat be: egyik mélyre ás, és kősziklára helyezi az alapot, erre építi házát. Jöhetnek a viharok, a ház szilárd marad, és erősen áll. A másik csupán a homokra építi házát, de az összedől, amikor a vihar beleütközik abba (Lk 6:47-49).

Nehémiás Babilóniában él, a király pohárnokaként. Érdeklődik testvérei és Jeruzsálem állapota felől. Hanáni elmondja, hogy akik megmaradtak, nagy bajban és gyalázatban vannak, Jeruzsálem fala csupa rés és omladék, kapui elégtek a tűzben. A beszámoló után Nehémiás Isten elé járul. Bűnbánó imádságában beismeri Isten igazságát a bűnös néppel szemben. Ugyanakkor hivatkozik a megtérőkhöz való irgalmasságára is. Nehémiás számára nincs más, csakis Isten jó ígérete, ez indítja a következő lépésekre. Erre az ígéretre kezd el építkezni, és ez jó alapnak bizonyul. Persze, hozzáadja elszántságát, bátorságát, szorgalmát, és így felépül Jeruzsálem kőfala.

Isten ígéreteire építkezni nem nagy költség, nem lehetetlenség. Hit és Istenhez való ragaszkodás az ára. Ezzel fizess ma, mert holnapra elkészül a „házad”.

Molnár Ottó