NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Ha megvizsgáljuk a szövegkörnyezetet, megfigyelhetünk egy csodálatos folyamatot. Az előző szakaszban az Úr Jézus Krisztus van bemutatva. Ő „az Isten ama Krisztusa”, aki győz a gonosz felett, és megváltást hoz. A következő szakaszban pedig az Úr Jézus megdicsőüléséről van szó.
A mi földi vándorlásunk célja nem más, mint a megdicsőülés. Az ide beékelt szakasz bemutatja azt az utat, amely elvezet e célhoz. A kijelölt öt igevers kiemeli, hogy milyen legyen a keresztyén ember. Keménynek tűnő kép ez: szó van keresztről, az élet elvesztéséről, önmegtagadásról, vallástételről, bátorságról. Az Úr Jézus ki akarja emelni az embert valamiből, majd arra az útra helyezni, ami az élethez, az áldáshoz vezet, ugyanakkor oltalmat is ad.
Az Úr Jézus Krisztus követésének megvannak a meghatározott szabályai. Az első dolog, ami alapvető, az önmegtagadás. Krisztus ezt nemcsak egyes hívőktől várja el, hanem minden hívőtől, minden keresztyén embertől, aki tanítványának vallja magát! Egyesek talán azt gondolják, hogy az önmegtagadás csak az Úr szolgáira érvényes, a lelkipásztorokra, a presbiterekre, gyermektanítókra, nekik kell erre jobban odafigyelniük. Miért kell ezt komolyan venni? Azért, mert ha nincs önmegtagadás, akkor még a földi dolgok tartanak fogva, amiket nem vagyunk hajlandók elengedni. Ha pedig nem akarjuk ezeket eldobni magunktól, akkor nem lesz üres a kezünk Isten ajándékainak elfogadására. Akkor még a régi életünkhöz ragaszkodunk jobban.
A 26. versben bátorítást találunk a kitartásra is, a vallástételre. A Jézus Krisztus megvallásának örökkévaló következményei vannak. Szolgálatunk, kitartásunk nem lesz elfelejtve. Ha valaki Jézus Krisztusról vallást tesz, akkor arról tesz vallást, hogy Kihez tartozik, hogy Kié az élete. Ne adjuk fel a harcot, tartsunk ki, legyünk bátrak, ne szégyelljük Krisztust! Isten a hűséget áldja meg.
Délutáni elmélkedés
Jézus két alkalommal is idéz ebből a szakaszból: a hegyi beszédben utal rá, amikor azt mondja: „Aki kér tőled, annak adj, és aki hozzád fordul, attól semmiképpen el ne fordulj!” Amikor halála előtt Jézus lábát a bűnös nő megkeni, és a tanítványok nemtetszésüket fejezik ki, arra utalva, hogy a szegények számára kellett volna értékesíteni a kenetet, ekkor idézi újra ezt a szakaszt: „a szegények mindenkor veletek lesznek.”
Az írásmagyarázók szerint a zsidók ezt a törvényt hajlamosak voltak figyelmen kívül hagyni. Miért? Anyagi megfontolásból! Az akkori ember ugyanúgy ragaszkodott anyagi javaihoz, mint a mai. Pedig a törvény megtartásához áldások ígérete kapcsolódik. Ha megtartod a parancsot, akkor megáld téged az Úr! Hogy lehetsz áldott a törvény megtartása által? Ha csak a Tízparancsolatot megtartaná az emberiség, mennyivel másképp nézne ki e világ! Ha nem lopna, ölne senki, nem lenne szükség börtönökre! Ha nem kívánnánk a másik tulajdonát, az azt jelentené, hogy elégedettek vagyunk azzal, amink van. Ha valóban tisztelnénk a szülőket, az a gyakorlatban is megmutatkozna! Ha nem rágalmaznánk, mennyivel kevesebb lelki szenvedés lenne!
Az elengedés átvitt, lelki értelemben vonatkozik arra is, amikor el kellene engednünk valamit, amihez ragaszkodunk. Elengedni egy bűnt, egy bűnös gondolatot, szenvedélyeket. Az elengedés legfontosabb formája, amikor elengedjük a másik ellenünk való vétkét. Elengedjük, a hátunk mögé vetjük, és többé nem teszünk róla említést.
A boldogság titka: Isten rendeléseinek, törvényeinek betartása. Minden okunk megvan az elengedésre, mert nekünk is megbocsátott Isten! Mi is töltsük be az elengedés törvényét!