NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Boldogok a szegények. A világ ezt nevetségesnek tartja. A szegényeket megvetik, a gazdagokat előnyben részesítik. Mindenki arra törekszik, hogy gazdag és még gazdagabb legyen. A gazdag ifjú történetéből is láthatjuk, hogy a földi gazdagság akadályt jelenthet az üdvösség elérésében. A gazdagnak mindene megvan, és úgy érzi, senkire nincs ráutalva, senkire nincs szüksége. Aki lélekben szegény, az tud megalázkodni, és kérni a mennyei Atyától örökkévaló kincseket.
Boldogok, akik most éheznek. A világ szerint a boldog élet az, ha van, mit enned és innod. A gazdag és Lázár példázatából viszont láthatjuk, hogy az igazi boldogságot nem a gazdag ember tapasztalta meg, hanem a szegény koldus. Lázár sokat éhezett, de nemcsak a kenyeret kívánta, hanem a lelki táplálékot is. Időnként azok is éhezhetnek, akiknek van, mit enniük. A farizeusok megfeddték Jézus tanítványait, mert nem böjtölnek, de Jézus azt mondta, amikor nem lesz velük a vőlegény, böjtölni fognak. Gyakoroljuk a testi éhséget, hogy lelkileg jóllakottak legyünk!
Boldogok, akik sírnak. Sírni szégyen a világ szerint. Az boldog, aki állandó szórakozásban tölti életét. Jézus szerint sírni hasznos és szükséges. Ha valósággal érzékeljük saját és mások elveszett állapotát, akkor valójában van, miért sírnunk. Salamon is azt mondja, hogy „jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek”. Sírjunk addig, amíg szükséges, hogy majd Jézussal együtt örülhessünk.
Boldogok, akiket gyűlölnek. A világ a népszerűséget tartja vonzónak. Azt tartják, hogy a közösségi médián kívül nincs is igazán élet. Jézus szerint azok, akik Őt igazán követik, összetűzésbe fognak kerülni a világgal. Kirekesztettek lesznek és gyűlölni fogják őket. Az elutasítástól való félelem sokakat megrémít, és inkább kompromisszumokat kötnek, csakhogy a világ tetszését megnyerjék. Vállaljuk inkább a világból való kirekesztést, mint a bűnökkel való megalkuvást! Ki ne szeretne boldog lenni? Vajon mi melyik utat választjuk a boldogságunk elérésére?
Délutáni elmélkedés
Elfeledkezni a hálaadásról. Általában jellemző az emberre, hogy sokkal buzgóbban tud kérni, mint hálát adni. A jólétben az ember annyira természetesnek veszi, hogy tele van a kamra és a hűtőszekrény! Biztosan sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt, amikor hajnalban kellett kelni, hogy valaki tejet vagy kenyeret kapjon. Ma, amikor a finomabbnál finomabb ételek közül válogathatunk, vajon tudunk-e még tiszta szívből hálát adni a mindennapi kenyérért?
Elfeledkezni Isten parancsolatairól. A szükségben és betegségben az ember a Bibliát is buzgóbban tudja lapozni. A jólétben hajlamos az ember megfeledkezni Isten igéjéről. Ha sok földi jóban van is részünk, ne felejtsük el, hogy lelkünk táplálására csak Isten igéje alkalmas!
Elfeledkezni magáról Istenről. A jólétben az ember hajlik a fölfuvalkodásra, hogy mindenkinél magasabbrendűnek lássa saját magát. Régen a fáraók istennek hitték magukat. Ma ez már nem csak a fáraókra jellemző! Hajlamos az ember azt hinni, hogy mindenét a maga erejéből szerezte. Isten emlékeztette őket, hogy Kánaán őslakosait nem a maguk erejéből győzték le!
Az a legszomorúbb, amikor az ember magáról Istenről feledkezik meg. Régen is, és ma is bálványokat gyárt magának, és nagyon jól elvan velük.
Ezért figyelmeztet Isten minket is: vigyázzunk, hogy a jólétben ne feledkezzünk el a hálaadásról, az Úr parancsolatairól, és Istenről sem!
Mi az, amit ezekből mi is kezdünk elfelejteni?