Igehely: Róm 15:7-13; Kulcsige: Róm 15:9 „A népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: »Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.«”
Elnézve a népek mai hozzáállását, a kép, hogy együtt dicsérjük az Urat, nagyon távolinak tűnhet, különösen, ha a nyugati világot vesszük figyelembe. Nemcsak a keresztyén pártok veszítenek népszerűségükből, de a keresztyén alapértékek társadalmi támogatottsága is folyamatosan csökken. Ez már nem csupán egy hitetlen világ, sokkal inkább Istenellesnek tűnik. Pedig ez az ige nem is csak arról beszél, hogy dicsérni fogják az Urat, de még ennél is továbbmegy, és azt mondja, hogy a Krisztusért fogják dicsérni, a Fiúban megnyilvánuló kegyelméért magasztalják. Mert Krisztusban egyesülhetnek igazán a népek, az Ő személye lehet az igazi híd például a román, a magyar és a roma nép között. Annak pedig, hogy a Krisztus befogadott minket, arra kell ösztönöznie, hogy mi is befogadóak legyünk. A népeket tehát egy igazi közös ok egyesítheti, és nem a közös szervezetek munkája, a világbéke vagy a multinacionális cégek, hanem az Ő kegyelme.