NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat
Délelőtti elmélkedés
Az Úr újbóli megjelenése és beszéde Salamonhoz, a jeruzsálemi templom felépítését követően történt. Csodálatos biztatásként hangzik Salamon számára Isten kijelentése: „Meghallgattam imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául.” (12. v.) Nincs is annál bátorítóbb, mint tudni, hogy van lehetőség találkozni az Úrral. Az ószövetségi, Istenben hívő ember számára a templom jelentette az Istennel való találkozás helyét, ahol áldozatot lehet bemutatni az elkövetett bűnökért, így pedig bocsánatot nyerni az Úrtól.
Milyen nagy kegyelem, hogy újszövetségi hívőkként is van lehetőségünk kapcsolatban lenni az Úrral. Krisztus helyettesítő áldozata által nyerhetjük bűneink bocsánatát, a szívünkbe kitöltetett Szentlélek által pedig egészen bensőséges, apa-fiú kapcsolatot ápolhatunk mennyei Atyánkkal.
Mindenféle kapcsolat esetében fennáll azonban annak a lehetősége is, hogy a kapcsolat bizonyos okok miatt meglazulhat. Nem mentes ez alól az Istennel való kapcsolatunk sem. A Salamonnak adott figyelmeztetésben Isten felhívja erre a figyelmünket. Amennyiben Isten népe, illetve Isten gyermeke elfordul az Úrtól, hűtlenné válik és elhagyja az Úr rendelkezéseit és parancsolatait, akkor nem számíthat a kapcsolatból fakadó áldásokra sem.
Hála a helyreállás lehetősége még nyitva áll Isten népe előtt. A teljes szívvel történő Istenhez fordulás, az őszinte megalázkodás, a bűnbánat és megtérés meghozza gyümölcsét. Példa erre sok meggyengült hívő ember helyreállása, és az Úr népe által átélt sok-sok megújulás.
Milyen rendszerességgel tud szólni hozzád az Úr az Ő igéje által? Lelki életed milyen szakaszában vagy jelenleg: erős a hitben vagy megerőtlenedve?
Délutáni elmélkedés
Azért fontos ezt mindjárt az elején tisztáznunk, hogy láthassuk, ez is olyan zsoltár, amely a szükség és a nyomorúság idején íródott. Akinek azonban Istennel rendezve vannak a dolgai, az nyugodt marad az ellenség gyalázkodásai közben is. Dávid tudta, hogy a legnagyobb szükség idején is bizalommal fordulhat Istenhez, és segítségül hívhatja Őt. Éppen így tudhatjuk mi is, hogy még ha összecsapnak is fejünk fölött a hullámok, ha el is vész minden reménysugár, a szabadítás és az oltalom az Úrnál van.
Dávid, a zsoltáríró, igazságtalan rágalmaktól terhelve hívta segítségül Istent. Arra kérte az Urat, hogy legyen a védelmezője, a szabadítója és igaz bírája. Hiszen semmi sem lehet annál fontosabb, mint elismerni, hogy „igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.” (12. vers) Ezért jó magunkat rábíznunk az isteni igazságszolgáltatásra, hiszen Istent nem lehet sohasem elfogultsággal vádolni, az Ő ítéletei mindig helyesek és igazak.
A zsoltár elején arról olvashattunk, hogy Dávidot a szorongattatás és a megaláztatás önvizsgálatra késztette. Mindaz, amit a zsoltárban megfogalmazott, az valójában egy becsületes önvizsgálatnak volt az eredménye. Simei szidalmainak hatására Dávid alapos önvizsgálatot tartott. Ennek eredményeként akadályozta meg kísérőit abban, hogy leüssék és elhallgattassák Simeit. Sőt, azt mondta, hogy az Úr adta Simei szájába a szidalmakat.
Komoly figyelmeztetés ez számunkra is, testvéreim! Amikor úgy tűnik, hogy rosszul mennek a dolgaink, amikor kudarcok és bajok vesznek körül, akkor merüljünk el őszintén szívünknek a megvizsgálásába. Vizsgáljuk meg őszintén, nincs-e az életünkben valamilyen hamisság. Az ilyen őszinte önvizsgálatnak lehet csak az eredménye a tiszta lelkiismeret Dávid is, az önvizsgálatot követően tudhatta, hogy sem a lelkiismerete, sem az Úr nem vádolta őt azzal a gonoszsággal, amit ellene vádként felhoztak.