Isten az embert férfivá és nővé teremtette. Mindez meglátszik legkésőbb a születéskor, a további években pedig nem kell gondolkozni azon, hogy eldöntse az illető, hogy ő akkor most fiú-e vagy lány. Isten rendje szerint a fiú megy a lányhoz (és nem fordítva), és ha megértették és elfogadták, hogy Isten terve az ő közös útjuk, akkor annak az illő folytatása nem az együttélés vagy bármi más, hanem a házasság. A házasságra lépésnek sem akárhogy kell történnie: hívő fiú csak hívő lányt vegyen feleségül, hívő lány csak hívő fiúhoz menjen feleségül. Ez mind harc és kihívás lehet a maga idejében. A helyes értékrend megtanításának az ideje már kicsi korban kezdődik. Tanítjuk-e erre gyermekeinket a családban, gyülekezetben, társadalomban? Mellettük vagyunk-e, amikor szenvednek a kortársak és a mai kor nézetei diktálta nyomás miatt?

A második versben olvassuk, hogy az asszony áldott állapotban magzatot hordott a szíve alatt, és megszülte. A még formátlan piciny élet már emberi élet. Nem a férj, feleség találmánya, hanem Isten adta élet. Erre is vonatkozik a parancs: „Ne ölj!” Ne oltsd ki ezt az életet! Előfordul, hogy ez is harccá, kihívássá válik. De bármilyen gondolattal is kísértene, próbálna megfélemlíteni a Sátán, vagy rossz tettre rávenni, ne felejtsd el, kedves olvasóm, hogy Isten hatalmasabb, és Ő az Úr! Hány meg hány anya tapasztalta meg Isten oltalmát, segítségét és gyógyító hatalmát magzata életében, amikor az orvosok már felállították a diagnózist. Isten adjon erőt magzataitok kihordásában!

Egy másik csodálatos dolog ennél az asszonynál, hogy amikor látja a gyermekét fenyegető veszélyt, oltalmat készít neki. Mai anyák számára kihívás a gondoskodás, az, hogy imádságban körülbástyázzák gyermekeiket. Érett bölcsesség kell felismerni a dolgokat. De fáradozásotoknak nem marad el a jutalma. Az igazi oltalom, segítő és jutalomosztó is maga Isten.