Pál önelemzést végez, ugyanis több mint negyvenszer használ egyes szám első személyt (én, engem, enyém, magam stb.). Megállapítja, hogy Isten törvénye jó, csakhogy a bűnös természet miatt halált hoz az ember számára. A törvény lelki, és az ember lelki oldalához szól, de az ember (a hívő is) testben él, amely még mindig a bűn bűvkörében van. Így a hívőben két törvény és két természet feszül egymásnak. Az isteni törvény szent életet követel, amely az újjászületett (lelki/ belső) embernek kedvez. A bűn törvénye ellenben bűnre csábít, és (hús)testi életet akar diktálni a hívő számára is. Így bár lelki életet szeretne élni, mégis hajlik a bűnös életmód felé, amit pedig nem akar. Ez a harc folyamatosan dúl Pálban is. Életében a bűn gyakran felülkerekedik, és ez egy nyomorult helyzetet eredményez. Azonban eljut a megoldásra is: ebből a helyzetből csakis a Megváltó tud teljes szabadulást adni, amit a következő rész tárgyal.

Neked van ilyen konfliktus az életedben? Ha igen, hogy éled meg?