Kornéliusz, mint katonatiszt szolgált a római birodalomhoz tartozó Izraelben, Czézáreában. Nem volt egy agresszív, durva katona. Isten Igéje úgy jellemzi, mint aki jámbor és istenfélő, szegényeken segítő és imádkozó. Még Izráelben is keresni kellett a hozzá hasonló embert. Kegyessége nem töltötte el vallásos büszkeséggel, mint ahogy ezt napjainkban sajnos látjuk. Ő felismerte, hogy valami még hiányzik az életéből. Az istenkeresése így összetalálkozott a bűnöst kereső Istennel, Jézus Krisztussal. Hogyan készült Kornélius az Ige hallgatására? Böjtölt, imádkozott és összegyűjtötte családját. Fontos számára az evangélium megismerése, de ez akkor teljes, ha ebben az áldásban családja is részesül.

Hogyan készülünk mi az istentiszteleti alkalmakra? Van előtte időnk elcsendesedni, kilépni a minket körülvevő világ taposómalmából? Tudunk-e áhítatos szívvel készülni és indulni az istentiszteletre? Jó dolog már szombaton készülni a vasárnapi istentiszteletre. Legyen előkészítve a ruha, a cipő. Keljünk fel időben, ne kelljen kapkodva indulni. Ne borítson ki az esetleges forgalmi dugó sem. Érkezzünk meg idejében.

És mi van utána? A vasárnapi ebéd közben az igehirdetés és az igehirdető megkritizálása, és ezzel mérgezzük fiatal gyermekeink szellemi világát? Vagy megosztjuk egymással a megértett igei igazságokat és bátorítjuk egymást a változásra, megtérésre? Kornéliusz házánal az igehirdetés megtérést eredményezett. A hallgatók hittel válaszoltak és bűnbocsánatot nyertek. Isten a Szentlélek kitöltésével igazolta megtérésüket, ők pedig a bemerítésben pecsételték meg hitüket.