Pál apostol Krisztustól kapta a megbízatást az evangélium hirdetésére (17. v.). Nem akart egyébről tudni, másról beszélni, mint a megfeszített Krisztusról. Már abban az időben sem aratott elismerést a keresztről való beszéd hirdetése. A zsidók megbotránkoztak, mert nem akarták elhinni, hogy a mózesi törvényen kívül van más út Istenhez, és ez maga Jézus Krisztus. A görögök bolondságnak vélték, amiről Pál beszélt, filozófusaik pedig gúnyolták (ApCsel 17). Napjainkban sokféleképpen hirdettetik az evangélium. Imaházakban, rádió-, tv-, közösségi hálózatokon keresztül, mégis olyan kevés ember jut hitre. Miért? Mert az emberek ahelyett, hogy a keresztről való beszédet elhinnék, inkább véleményt alkotnak róla. Egyesek elvesznek belőle: nem kell azt olyan komolyan venni. Mások hozzátesznek: egy napot, egy hagyományt, valamilyen szokást. Sokszor véleményt mondunk az igehirdetőről, megjelenéséről, a prédikáció felépítéséről, hosszúságáról, és lehet, egy óra múlva nem tudjuk, miről volt szó.

Ne próbáld véleményedet az Igével megmagyarázni, inkább engedd, hogy az Ige formálja véleményedet!