Igehely: Lk 12:22-34; Kulcsige: Lk 12:32 „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok.” – így szólt a Mester a tanítványaihoz, miután nehezen elviselhető dolgok bekövetkeztéről beszélt. Gyakran találjuk magunkat aggodalomban: Mit hoz a holnap, lesz-e munkánk, és elég-e a nyugdíj a számlákra? Hogy lesz majd, ha nem lehet adni-venni? Mi lesz a járvánnyal és a velejáró oltással, valamint a fenevad bélyegével? Drága testvérem, aki az életét már ideadta értünk, ő mondja: „Ti se kérdezzétek tehát, mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világi pogányok kérdezik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát.” Az őrségben álló katona is hajnalra elbágyad, de mivel tudja, hogy az ellenség erre vár, ezért szorosabbra fűzi övét, jobban kezében tartja fegyverét, még jobban figyel. Ezért folytatja az Úr Jézus: „Legyen derekatok felövezve és lámpásotok meggyújtva.” Pál apostol is így biztat: „Megtagadva a világi kívánságokat és a megkörnyékező bűnt, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.”„Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.”