„Mindenütt jó, de a legjobb otthon!” – tartja a mondás. Mert az ember egyik alapvető érzülete a honvágy. Normál körülmények között a magunkéban, otthonunk falai között szeretünk a legjobban. Ott vagyunk a legfelszabadultabbak, a legtermészetesebbek, legbensőségesebbek, és ott vagyunk azokkal, akiket szeretünk, akikkel együtt éljük meg a fontos pillanatokat. Az otthon ezeknek az érzéseknek a gyűjtőhelye és közege. A mai világban, ahol az ember egyre inkább otthon van mindenütt és mégis sehol sem, az emberekben egyre nagyobb a vágy egy igazi otthon után. Egy vágy, ami túlmutat a puszta fán és téglán. Mert ez a kimondhatatlan honvágy valami jobb után, a mennyei haza után vágyik. Krisztusban bízva az ember nemcsak a vággyal marad. Kettős a nyeresége: Isten nem szégyelli az ilyet, hogy Istenüknek nevezzék őt, s várost készített nekik. Mennyeit. Mennyei hajlékot, szabadságot, bensőségességet és örömöt egy örökkévalóságon át szeretteinkkel együtt, s ami a legfontosabb, Istennel együtt.