Igehely: Gal 2:15-21; Kulcsige: Gal 2:20 „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
A teremtő Isten áld és ad, mert szeret. Mindent azért adott, hogy hálaadással éljünk vele. Mindenhez, amit adott, kötött használati utasítást is, hogy az ember tudja, hogyan éljen azzal, amit kapott. Nemcsak adott szeretetből, javunkra és örömünkre, hogy örüljön alkotójának Izráel, hogy örüljön mindig; hanem tanít és fenyít is, ugyancsak javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
De az emberek mindnyájan elromlottak, nem fiai már, hitványok, fonák és hamis nemzedék ez. „Így fizettek ti az Úrnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett.” Az ember nem válaszol helyesen Teremtőjének, és nem él helyesen azzal, amit kapott. Nem hirdeti az Úr nevét, nem magasztalja Istenét, akinek döntései jók, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.
Én is az Isten igazságát hazugsággal cseréltem fel, a teremtményt imádtam és szolgáltam a Teremtő helyett. Szükséges ezért, hogy meghaljak annak a törvénynek, amelyet nem tartottam meg, hogy ezután Istennek éljek. Hogy magamat adjam oda, hogy többé nem én, és ne magamnak éljek, hanem Krisztusnak, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.