NAGYVÁRADI 1. SZ. BAPTISTA GYÜLEKEZET

ÁHÍTAT – 2023. április 6., csütörtök

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége által kiadott napi igei elmélkedés-sorozat

Délelőtti elmélkedés

Íme, az ember!
Igehely: Jn 19:1-16a; Kulcsige: Jn 19:5 „Ekkor kijött Jézus, rajta volt a töviskorona és a bíbor ruha. Pilátus így szólt hozzájuk: Íme, az ember!”
Hétfőn olvashattuk Kajafás gondolatát: „jobb, ha egy ember hal meg a népért.” Gamáliel pedig azt állította a börtönből szabaduló tanítványokra utalva: „ha ez a mozgalom emberektől van, fölbomlik, ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket.”
Rövid felkiáltásával – „Íme, az ember!” – Pilátus is örökérvényű igazságot mondott ki. Akaratlanul, de rámutatott Krisztusban az ember igazi lényegére: az ember annyira ember, amennyire mások megváltásáért szenvedni képes. Az ítélethozatal körülményei pedig megmutatják, mekkora a különbség ember és „az ember” között. A csúfolódó, Jézust arcul köpő katonák: emberek. Jézus „az ember” méltóságával viselte megaláztatását.
Még a főpapok is ártatlannak találták (ezért kellett hamis tanú), mégis megkorbácsolták. Jézus, „az ember” magára vette ezt a bűnt is, hogy mi „Isten igazsága legyünk Őbenne.”
Az ember gyáva, félénk, megalkuvó: Pilátus is visszalépett, ha a császárnál való bevádolással fenyegették – „az Ember” nem alkudott meg senkivel: csak az Atya akaratát figyelte.
Füstös Gyula

Délutáni elmélkedés

Az Úr Jézus és Pilátus
Igehely: Mt 27:1-2, 11-26; Kulcsige: Mt 27:22 „Pilátus így szólt hozzájuk: Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak? Mindnyájan azt kiáltották: Keresztre vele!”
Akárcsak Heródes, Pilátus is egyszer találkozik Jézussal. Talán egy órán át tarthatott a kihallgatás. Ennyi idő alatt Pilátusnak döntenie kellett: elfogadja Jézus király mivoltáról szóló állításait, vagy visszautasítja. Mondhatnánk, hogy záros határidőn belül döntenie kellett: megkoronázza, vagy megfeszíti Jézust?
Pilátus tragédiája abban keresendő, hogy bár szimpatizált az elítélt fogollyal, rokonszenvesnek találta, felismerte benne azt a különleges vonást, ami mássá tette Őt minden addigi ítéletre várótól – mégsem akarta feladni függetlenségét, önálló döntési jogát, önérzetét. Fizikai valóságában láthatta Jézust; hagyta, hogy lenyűgözze személyiségének varázsa, nem tagadta meg állítását, tudni akarta: foglya valóban egyféle álruhás király?
A legtöbb ember idáig jut el – vagy, ha úgy tetszik, idáig eljut – a Jézussal való kapcsolatában. Miként Pilátus: pozitívan értékeli, igazat is ad tanításának, rendkívüli személyiségnek tartja – csak éppen a lényeget, isteni mivoltát tagadja meg. Igen, mert akkor engedelmeskedni kellene Neki.
Megvallottad már Jézust Isten Fiának?
Füstös Gyula