Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: Jn 19:40 „Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.”
Sok és sokféle temetést volt alkalmam levezetni. Mindegyik más volt, és mégis hasonlítottak egymásra. Mások voltak a körülmények, a helyszín, a résztvevők, de azonos az üzenet, a liturgia, a lelkület.
Milyen lehetett Jézus temetése? Az evangélisták részletes leírást hagytak hátra. A temetés szervezői, végrehajtói: két titkos tanítvány – Arimáthiai József és Jézus éjszakai látogatója, Nikodémus. Vagyis csak eddig titkolták kapcsolatukat, most leleplezik magukat. Egyikük a holttestet kérte levetetni a keresztről, a másikuk hatalmas anyagi hozzájárulással igyekezett konzerváló anyagokkal belepni a drága porhüvelyt. Alapos munkát végeztek, mert hosszú enyészetre számítottak. A zsidó szokás szerint így tehették méltóságossá a temetést. Márpedig hatalmasat tévedtek. Ilyen rövid ideig holttest még nem feküdt a sírban!
Valaki így értelmezte a harmadik Zsoltár hatodik versét – „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem” – vagyis: megbetegszem, elhalálozom, föltámadok. Holnap arra emlékezünk, hogy ez igaz volt!