Dávid sok megpróbáltatással szembesült, és ez okot adhatott arra, hogy lelke megteljen félelemmel, aggodalommal, reménytelenséggel. Megtapasztalta a megvetést, üldöztetést, árulást, a gyász keserű fájdalmát. Mindezeken az Istenbe vetett erős hite átsegítette. A legnagyobb gyötrelmet mégis az eltitkolt bűn miatt kellett átélnie: „Míg elhallgattam, elavultak csontjaim a napestig való jajgatásban” (Zsolt 32:3).
Talán a te életedben is van ok az aggodalomra, elszomorodásra. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad! Keresd Isten jelenlétét, mondj el neki mindent, és bízd rá magad, higgy az igének! Csak Istennél csendesül le a lelkünk.
A legnagyobb veszélyt a hívők békességére minden nehézség ellenére is a megtűrt bűn jelenti. A meg nem vallott bűn kizár Isten országából, még akkor is, ha valamikor volt igazi megtérés életünkben. Ebből a szörnyű helyzetből is van kiút: az őszinte és igaz bűnbánat, úgy ahogy ezt Dávid is tette, és biztat minket is: „Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk” (9.v.).
Mi az, ami ma reggel nyugtalanít? Mondd el, és bízd rá magad Istenre, hogy elcsendesült lélekkel éld ezt a napot az Ő dicsőségére!