Igehely: Hagg 2:10-19; Kulcsige: Hagg 2:15 „Most azért gondoljátok meg, hogy mi történt a múltban mindmáig, mióta elkezdtetek követ kőre rakni az Úr templomában!”
„Kezed, ha megérint, már elég, csak szólj egy szót, Uram!” (HH 412) Nem nagyon szeretünk segítséget kérni, mert akkor be kell vallanunk, hogy nem mi értünk mindenhez a legjobban. Sőt, azt is el kell hinnünk, hogy aki tanácsol, az jobban ismeri a helyzetet nálunk. Azután úgy érezzük, mégis mienk a döntés, mert a jó tanács nem kötelez semmire. Persze fordított esetben rögtön tudjuk a választ: „én megmondtam, de te nem hallgattál rám.” Vajon az Úrtól hányszor halljuk ezt? Néha úgy gondoljuk, hogy Tőle is csak tanácsra van szükségünk, és elfeledkezünk parancsáról. Más szóval, engedetlen az életünk, de azért a segítségét igényeljük. Pedig Isten gyermekeiként legjobban nekünk kell megadnunk az Úrnak járó tiszteletet, szeretetet, engedelmességet és imádatot. Mindezt azzal a lelkülettel, hogy „szólj Uram, mert hallja a Te szolgád!” Számomra ez nem csupán ajánlás, hanem parancs, ami feltétel nélküli engedelmességet kíván. Az Úr azonban tovább akar vezetni a gyermeki engedelmességhez, amely így szól: „Atyám, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Milyen az engedelmességünk?