Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:6 „Mert most útnak indítom a káldeusokat, ezt a kegyetlen és szilaj népet. Bejárja a széles földet, birtokba veszi mások hajlékait.”
„Fáradt vagy, és nyom a bűnnek terhe? Mondd el Uradnak …” (HH 208) Gyakran elfáradunk, időnként megfáradunk, és olyan is van, hogy belefáradunk valamibe. Sokféle fáradtság környékez bennünket a készülés végéhez közeledve. Vajon bele lehet fáradni a várakozásba is? A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” (13:12) Mai igénk pedig Habakuk próféta fáradt kérdésével kezdődik. Hogyan szeretné az Úr megpihentetni fáradt gyermekeit? Úgy, hogy megszólít és ismét az Ő cselekedeteire irányítja a figyelmünket. Mert lesz egy nap, amikor Ő ítéletet tart és mindent újjáteremt. Akkor „az igazak várakozása örömre fordul, de a bűnösök reménysége semmivé lesz.” (Péld 10:21) Addig pedig tovább bátorít, hogy „a jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el …” (Gal 6:9) Szükségünk van meghallani az Ő hangját, bármilyen fáradtak is vagyunk, mert egyedül az jelent nekünk megnyugvást. Hadd legyen hát ma esti imádságunk a jól ismert ének: „Adj új erőt, Urunk …”! (HH 15)