Van-e a gonoszságnak tetőfoka? A felolvasott igeszakasz az egyik legszomorúbb példázat. Mennyire gonoszok lehettek a szőlőmunkások, hogy jogtalanul megtartották a szőlő termését, majd hidegvérrel megölték a szőlősgazda szolgáit, és végül a gazda fiát is kegyetlenül meggyilkolták. A történetet hallva bennünk is feltámad az igazságszolgáltatás vágya: halálnak fiai a szőlőmunkások! Ugyanígy háborodott fel Dávid király Nátán próféta történetét hallva, nem sejtve, hogy ő a bűnös, aki halált érdemelne.
Vajon mi felismertük-e már magunkban a gonosztevőt, aki halált érdemelne, a bűnöst, akinek a bűnei keresztre szegezték Isten Fiát? Aki nem tér meg, attól elvétetik Isten országa, és annak adatik, aki megtermi annak gyümölcsét. Isten sokszor szólt a prófétákon keresztül, majd utoljára a saját Fián keresztül szólt hozzánk. (Zsid 1:2) Ő az a küldött, aki megbecsülést érdemel, akit a legnagyobb tiszteletben kell fogadnunk. „Senki sem méltó rá, hogy vegye szívünk hódolatát, csak egyedül az élő Úr, a király, […] magasztaljuk szent nevét, csak Ő méltó rá!”