Sok-sok kihívással teli év utolsó napjához érkeztünk. Ha visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy részünk volt sok örömben, de nehézségekben is. Sokszor keserített bennünket a járvány, az aszály, a háború, az energiaválság, betegség és még sok minden egyéb. Hajlamosak vagyunk ezekre a rossz dolgokra figyelni, és ilyenkor elcsügged a szívünk. Ez az ördög taktikája: elterelni figyelmünket Istenről, az Ő hatalmáról és szeretetéről. Az ördög úgy próbálja beállítani Istent, hogy nem létezik, vagy erőtlen: nem tudja kezében tartani a világ dolgait. Nagyon jól tudjuk, hogy hazudik, hiszen ő a hazugság atyja!
Szívleljük meg a zsoltáríró szavait, aki felszólít bennünket: „Jertek és lássátok Isten tetteit!” Vedd észre, Isten folyamatosan munkálkodik: „Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!” (Zsolt 121:4). A múlt nagy csodáira hívja fel a figyelmünket. Szárazfölddé változtatta a tengert és a folyót (6.v.). Isten, aki a múltban cselekedett, nem változott meg, ma is ugyanolyan hatalommal cselekszik. Te is, testvérem, emlékezz vissza azokra a tettekre, melyeket a te életedben vitt véghez. Lehet, hogy nem eget rengető, nagy csodák voltak, de számodra egyértelmű, hogy az Úr cselekedte.
Ha megláttad Isten csodáit ebben az évben, adj hálát érte! Íme néhány ok a hálára (9–12): Ő tartott életben bennünket (Károli: megeleveníti lelkünket). Sokan meghaltak ebben az évben, sokan a mennybe jutottak, és sokan elkárhoztak, de te, aki e sorokat olvasod, adj hálát, mert élsz. Sokszor megmentett a botlástól, nem engedte, hogy meginogjon a lábad. Azért is adj hálát, hogy Ő felsegített, ha mégis elestél! Adj hálát a próbákért és a terhekért is, mert a próbák a hitedet erősítették, jellemedet formálták. Ezek nagyon fontosak a megszentelődésben. Adj hálát a sok imameghallgatásért (20.v.), és adj hálát azokért az imákért is, amelyek még nem hallgattattak meg. Folytasd tovább az imádkozást jövőre is, mert lehet, hogy a jövő év végén adsz majd hálát, hogy meghallgatta őket az Úr!
Mondd el másoknak, hogy mit tett veled Isten (16.v.): „hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pt 2:9)