Igehely: 2Sám 24:18-25; Kulcsige: 2Sám 24:24 „De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak pénzért fogadom el tőled, mert nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Úrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven sekel ezüstért.”
Miután Isten megállította a pusztító angyalt, Dávid, tisztelete jeléül ott akart áldozatot bemutatni, ahol az angyal megállt. Ezért elment, hogy megvásárolja a szérűt abból a célból, hogy oltárt építsen rajta. A tulajdonos, Arauná felajánlotta a királynak ajándékként ezt a mezőt. Dávid azonban nem fogadta el, mert nem akart ingyen áldozatot bemutatni Istennek, tudva azt, hogy az nem áldozat, amit nem a magunkéból adunk.
Ugye történt már hasonló a mi életünkben is? Tudunk-e ma áldozatot hozni a mi Urunk elébe? Manapság nem azt várja el az Úr tőlünk, hogy lemondjunk az életünkről, hanem azt kéri: tölts egy kis időt Vele, keresd az Ő akaratát, áron is vedd meg a lehetőséget, hogy lábainál legyél. Lásd meg, ha meghozod ezeket a kis áldozatokat, az Úr még több áldással fog kárpótolni téged. Ebben az ünnepi várakozásban adj hálát azért, hogy mindazt, amit jó illatú áldozatként adtál Istenednek, azt Ő többszörösen megáldotta. Imádkozz ma így: Add Uram, hogy különös áldásaidra alkalmas legyek, és tartsak ki az áldozathozatalban.