Igehely: Jn 8:12-20; Kulcsige: Jn 8:12 „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
Urunk a lombsátor ünnepén beszél Isten világosságáról, mely benne, a Felkentben válik láthatóvá. Miközben a fáklyákkal kivilágított templom fénye beragyogta Jeruzsálem legsötétebb részét is, ez példázta, hogy a világ világossága bevilágít a bűnös szívek sötétjébe. Az Úr világossága Isten titkainak hiteles ismerete. Ismeri az Atyát, és ismeri az embert, ismeri a bűn ítéletes következményét, de a kegyelem éltető hatalmát is.
A Úr a világosságról beszél, de érzékelteti a sötétség hatalmát is: „Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy”; „Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket” (Jn 12:35).
Sötétségbe burkolódzott korszakban élünk. Az emberek elrejtőznek Krisztus világossága elől. Elrejtik életük titkait. Nem akarják, hogy mások lássák igazi valójukat. Jónak mondják, ami rossz, és rossznak, ami jó. Árnyékot készítenek Krisztus fénye elé. Viszont a megvilágított krisztusi emberen Urának élete, jelleme tükröződik.
Rajtunk tündököl-e Krisztus világossága? Amikor minket látnak az emberek, Krisztust ismerik-e fel beszédünkben és cselekedeteinkben?