Két király megy a harcból győztesen visszatérő Abrám elé. Hatalmas győzelem volt ez! Egyik király nagyvonalú ajándékot, a hadizsákmányt kínálja neki, a másik, Melkisédek (Sálém királya és az egy Isten papja) Isten nevében megáldotta: „Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta!” (19.v.).
Mennyire igaz igei következtetésre jut Jakab apostol, amikor – más összefüggésben ugyan, de – Ábrahámot hite és tette együttműködése miatt Isten barátjaként nevezi meg (Jak 2:23). Hitt Istenben, és egész életét Isten kezébe tette: anyagiakat, biztonságát, lakhelyét. Az, hogy nem fogadta el Sodoma királyának ajánlatát, azt jelenti, hogy nem szennyezte be áldásul kapott vagyonát a bűnös város javaival. Nem keverte a tisztát a tisztátalannal. Nem volt szüksége olyan javakra, melyekhez bűn tapadt. Teljesen megbízott Istenben. Amit és amennyit ad, az elég számára. Sőt, a győztes csata után nem akart hadizsákmányt, hanem mindenből tizedet adott az egy Isten papjának.
Ez a hálaáldozat számunkra is tanulságos: az eget és a földet alkotó Isten megmutatta felé a harcban oltalmazó gondoskodását, és ezért hálaáldozatával megünnepli Istenét, amit Sálém királya kezébe tesz le.