A Bibliában több eset is van, amikor Isten embereit üldözték. Ilyen Illés esete, Jeremiás fogsága, Zakariás menekülése, akit megöltek a templom és az oltár között. Dávidnak is többször kellett menekülnie, hol Saul elől, hol a fia, Absolon elől. A tanítványok is szenvedtek, Pálnak is menekülnie kellett, a kőfalon engedték le, egy kosárban. Amikor Istennek további terve van üldözött szolgáival, akkor a meneküléshez előre nem látható megoldásokat vet be a szabadulás érdekében. De a mi személyes életünkből is tudunk számos esetet, amikor Isten közbelépett, és csodálatos szabadítást adott, amit nem lehet elfelejteni. A legjelentősebb, amikor megszabadított nagy bűntehertől, különféle szenvedélyektől, amitől saját erőnkből nem tudtunk volna megszabadulni. Isteni szabadítására mindig szükségünk van. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, mitől kell Istennek megóvnia vagy megszabadítania.
Imádságunkban kérjük Istenünk oltalmát és szabadítását! Ne felejtsünk el mindezért hálát is adni neki. „Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak” (Ef 6:12).