Igehely: Jn 12:20-26; Kulcsige: Jn 12:24 „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”
Néhány görögről olvasunk, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják Istent, de nem elégedtek meg ennyivel, Fülöptől a következőt kérték: „Uram, Jézust szeretnénk látni” (Jn 12:21b.). Nem jeleket kértek, mint egyes zsidók, hanem Jézus után vágyakoztak, Őt akarták látni, vele akartak találkozni. Jézus pedig reagált, válaszolt kérésükre.
Jézus válaszának központi gondolata az Emberfia megdicsőüléséről szól. Illusztrációként egy búzaszemet hozott fel, rámutatva egy igen fontos lelki alapelvre: nem beszélhetünk életről halál nélkül, dicsőségről szenvedés nélkül, gyümölcsökről önmegtagadás nélkül. Egy búzaszem önmagában többnyire hasztalan, de ha elvetik, sokszoros termést hoz. Hasonlóképpen tegyük le az életünket, hiszen amit magunktól magunknak bebiztosíthatunk, nem más, mint az eltékozolt élet, végül a kárhozat. De Jézus tovább folytatja: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” (Jn 12:26).
Gondolkozz el azon, hogy mi az, amit te hozhatsz ki az életedből, és mi az, amit Jézus szeretne tenni veled?